A valódi arcod

Rent hirtelen elöntötték az emlékek. Csak sodródott az árjukban, vissza a messzi-messzi múltba. Az első kép amit ki tudott venni egy öt éves kisfiú volt. Sírt és a szülei mellette álltak és vígasztalták. Az ember öt éves korára az ember kapcsolatokat épít ki, barátokat szerez, már van oka élni. Ez alól Ren sem kivétel. Ekkor került ő olyan helyzetbe, hogy sikeres üzletember apja miatt el kellett költözni a családnak. A többi rokon viszont ottmaradt Japánban, míg Ren, az anyja és az apja Franciaországba költözött. A kis japánnak nemcsak egy új nyelvet kellett megtanulnia, de még az iskolapadba is be kellett ülnie. A kissrác számtalanszor járt Párizsban, ebben a gyönyörű városban, de semmi nem maradt meg benne a látottakból. Ebben a korban az embert csak a játék érdekli. Itt-tartózkodásuk alatt Rent apja számtalan szebbnél-szebb ajándékkal halmozta el, de szeretetét nem tudta pótolni. A kisfiú elhidegült apjától, szíve egy része ekkor halt el örökre.

Két év múltán, mikor hősünk betöltötte a hetet a család Brazíliába költözött, ismét Mr. Imahara üzleti ügyei miatt. A kis Ren ugyancsak megsínylette ezt, hiszen megint elvesztette a barátait és újra egy ismeretlen nyelvvel találta magát szemben. Valahogy átvészelt itt egy évet, nem nagyon barátkozott, többnyire egyedül játszott a szobájában, anyját sem engedte közel magához. Ren elzárkózott a külvilág elől. Azonban ismét tovább kellett állni, megint ugyanabból az okból kifolyólag.

Ezúttal a család Amerikába költözött, úgy tűnt végleg. Azonban Rent itt érték a legnagyobb csalódások. Az iskolában - ahová járt - ő volt az egyetlen külföldi gyerek. A többiek először kíváncsian, kedvesen közeledtek felé, majd mikor már a barátai lettek mindenki elfordult tőle. Céltábla lett; csúfolták megalázták. Otthon csak néha mesélt a dologról, apja nem is törődött vele. Mingid csak az üzlet és az üzlet. Lassacskán azonban elfajultak adolgok. Ren egy nap táska nélkült, tépett, vizes könyvekkel a kezében tért haza. A többiek elvették méregdrága táskáját, a könyveit megtabosták, majd beledobálták a WCbe. Ekkor az apja észbe kapott és átiratta a fiát abba a középiskolába, ahová most is jár. Ren már értette miért rohanták meg az emlékek. "Elég a hisztiből"- apja is mindig valami hasonló mennydörgéssel szidta le. Az emlékek azonban itt nem álltak meg.

Ren előtt tisztán jelent meg az első nap. A többiek mosolyogva fogadták, mindenki kiváncsi volt rá, kedves volt vele. A lányok elolvadtak a mosolyától. Mikor végre minden megnyugodott és tökéletesnek látszott - Ren már a második barátnőjével Charlotte-tal járt - az élet bemondta az unalmast. Az apja olyan sikeres lett, hogy saját vállalkozást akart nyitni és egy megfelelő országot keresett, ahol olcsún beindíthatná vállalkozását. Így talált Magyarországra. Ren teljesen kiakadt. Most, egyszer az életben szembe szállt az apjával. Közölte, hogy ő semmilyen körülmények között nem hajlandó otthagyni Floridát. A nap most is beugrott. Késő déután volt, a Nap már lebukni készült, ő pedig apjával szemben állt házuk terazsán. Karjait dacosan összefonta a mellkasa előtt, állát előre tolta és szúrós szemmel méregette apját.

- Nem, most már befejezhetnéd!! Tudom, sose számított a szavam, se anyámé, de most az egyszer kérlek hallgas meg! - kezdte erős, magabiztos hangon; nem üvöltött - Már nem egyszer költöztünk el, már nem egyszer kellett a nulláról újra kezdeni mindent. Csakhogy tudd, ez nekünk nem jó. Van magánéletem, bármennyire is meglepő. Nem akarok tiszteletlen lenni, szóval kérlek szépen, ne haggyuk el Floridát. Itt végre megtaláltam a helyem a világon. Ha te el is mész, én itt maradok! - zárta le beszédét, és örült, ohgy végig higgadt maradt. Apját azonban látszólag nem halotta meg a dolog. Végül azonban Josh elgondolkodott, emiatt van most iígy minden. Nem akarom előre lelőni a poént, azért hallgatok. Bocsi, de néha nehéz megállni egy-egy spoilert! Gome!

Ren aludni tért. A Nap már lement, így a "beszéde" után elment zuhanyozin. Most a paplan alól elgondolkodva bámulta a plafont.

- Jól tettem, hogy elmondtam. - suttogta magának megnyugtatásképp a sötétbe, majd elragadta az álom. Ahogy a "régi Ren" elaludt, az új úgy tért vissza a valóságba Sophie mellé.