Új otthonom
- Hahh! - sóhajtottam, és elnyújtóztam a franciaágyon. Egy hónapja lakom itt és még be sem jártam a palotát. Csak bámultam a magas mennyezetet, ami gyönyörűen volt festve rokokó stílusban, akár csak a szobám. Az egész kastély azért nem volt ilyen csicsás. A korszak végén készült, így keveredett a már beköszöntő klasszicista építészettel. Voltak teljesen díszes szobák, mint az enyém, vagyis a legelsők, a legkorábbiak; és már letisztult, újabb slítusúka is.
Szakadt az eső, mélabús nap volt, még az olyanok számára is, akik mindig vidámak. Aznap jártam be a palotát. Jól emlékszem, mi volt rajtam, h.Naoto punkloli ruháinak egyike. Bár nyár volt, az eső lehűtötte a levegőt, így egy puha, szürke, könnyű takarót terítettem a vállamra. Lépteim nyomán kongott a folyosó, nagy csöndje tovatűnt. A szobákba csak bepillantottam: társalgó, szalon, dolgozó szoba, étkező, fürdők, háló sszobák, vendégszoba. A földszinten és a két emeleten is volt egy-egy körfolyosó középen, üvegfalakkal. Ahogy bejártam őket folyton-folyvást a zuhogó esőt bámultam, ami mindent elhomályosított, és ettől olyan lett a kiskert a szökőkúttal a közepén, mint egy egyenlítői esőerdő. Ettől az oly gyönyörű, mégis szomorú látványtól megborzongtam és összehúztam magamon a "köpenyt". Ahogy lefelé bámultam, megpillantottam valamiféle elmohosodott kőhalmazt. Döbbenten jöttem rá mit látok.
Egy sírt!
Általában ilyenkor megakad a lélegzeted, kikerekedik a szemed és üvöltesz? Megnyugtatlak, én is ezt tettem volna, azonban a testem nem engedelmeskedett. Csak bámultam és lélegeztem, lassan és nyugodtan, végül tovább mentem, mintha mi sem történt volna. A testem magától mozdult. Gépiesen végigjártam a szép szobákat, majd visszatértem a sajátoméba. Eszembe sem jutott még ezt sem megnézni. Megálltam és körbenéztem. Mindent jó alaposan, elvégre ez volt a legrégebbi szoba tökéletes rokokó pompával. Falai halvány citromsárgák, apró mintákkal. Egy nagy ablaka volt, aminek hatlamas, széles belső "párkánya" volt. Tudod, vastag a fal, de az ablak vékony, és a belső falfelültes és az ablak között marad egy üres "zug". Na, ez a zug lambéria borítást és sok szatén párnát kapott. Középen fejtámlájával a falnak volt az ágyam, franciaágy, baldachinos. Mellette egy ajtó nyílt a gardróbba. Szemben a bejárati ajtó két oldalán egy-egy asztal; íróasztal és sminkasztal. Ezt a részt egy függöny választotta el a szoba másik részétől, ami nappali jellegű volt: plazma Tv, foltelek..stb.
Miközben ezt néztem megszóltalt egy vékony, csengő jelzés. Ez azt jelenti, hogy családi kupaktanács lesz. Vajon miért? Történt valami? Leballagtam a földszinti társalgóba. Némán, a korlátot bámulva caplattam lefelé a lépcsőn, a fejem, mintha üres lett volna. Egyre csak a korláltot néztem, mintha későb aprólékosan le akarnám rajzolni.
Beléptem a szobába. A szememet bántotta a lámpa neonfénye, hiszen órák óta a szürkeségbe burkolózva jártam a palotát. Ez a szoba a legnagyobb a házban. Halvány, szürkés égszínű (vagyis kék) falain festmények tarkállottak. A kedvenc művészeti alkotásaink hű másolatai. Karosszékek, kanapék a fal mentén, olvasó sarok: nagy könyvszekrénnyel, fotelekkel. Van egy győnyőrű márvány, párkányos kandalló itt és persze számtalan kisasztal, és a lényeg. TÜKRÖK! Miért is vannak itt? Nos, ez egyszerű, bárkit szemmel tudsz tartani a szoba túlsó felében is.Jó, mi? Fölösleges elmagyaráznom, hogy mire jó ez, mert ha van egy kis sütnivalód tutira tudod. Ja, és a legkirályabb az egész szobában az, hogy van egy fal aminek a teljes felültetét ablaküveg borítja. Az ajtóval szemben levő díványon ült Beni és SMSezett. Biztos Mirával. Amióta itt az a sok hercegi izé nem nagyon találkoznak. Ez mindkettejüket nagyon megviseli.Apa az ablakon bámult kifelé merengve. Anya éppen most lépett mellé és szólt, hogy megjöttem én is. Erre ő bólintott és meg sem fordulva beszélni kezdett.
- Mint tudjátok, egy hónapja lakunk itt, hercegi családként, ahogy szomszédaink is. Nos, ők szerveztek egy fogadó bált, ahol megismerkedhetünk. Ne aggódjatok, gyerekek is lesznek ott, veletek egyidősek. Még nem tudjátok a báli etikettet, de már hívattam egy tanárt. Holnap és holnapután jön és segít, utána pedig ott lesz a bál... - ekkor megszólalt a csengő - ...nyitom!
