Emlékek homálya

- Akkor szombat este a discoban! Én hívom meg Csongort! - kiáltotta utánam Fruzsina.

Péntek délután a suliból indultunk haza a legjobb barátnőmmel, Fru-val. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk a szombat esti jégdiscoba és elhívja az unokatesóját, Csongort, aki egyel fölöttünk jár és nekem nagyon tetszik. A városunkban van egy szuper csúcs fedett koripálya és így afülledt nyári napokon is lehet korizni.

Május 14.-e van. 9.-én volt a szülinapom, most már 14 éves vagyok. Hosszú barna hajam feltűzve meredezett szerte-szét a fejemen. Imáddtam ezt a hajviseletet. Az arcomon nyugodtság és megkönnyebbülés: vége a sulinak. Sose sminkeltem magam. Az arcbőröm tiszta, hosszú, göndör fekete szempillák; nagy szinte fekete szemek. Persze sokan voltak szebbek nálam, de már rég megtanultam, ha önmagamat adom sokkal szebb és jobb vagyok. Egy színes Eastpak övtáskám és egy ugyanolyan hátizsákom volt, amit iskolatáskának használtam.Így bandukoltam szép lassan hazafelé.

- Megjöttem! - káltottam, ahogy a hallba értem és ledobtam a táskámat. Csak Beni volt itthon a barátnőjével, Mirával.

- Rika! Szia Picim! - üdvözöltek vidáman. Beninek mindig megengedem, hogy így hívjon és Mirának is. Mira igazán szimpi lány, ő az első akit bírok a barátnői közül. Beni mindig tőlem kérdezi, hogy mit gondolok a csajról, mivel az első barátnőjével, Timcsivel nagyon megjárta. Én már a legelső találkozásnál láttam rajta,hogy milyen, de hiába szóltam a bátyámnak, nem hitt nekem, így megjárta. Mira nagyon aranyos lány, szőkésbarna hajjal és ábrándozó kék szemekkel. Ma egy vízzöld ruhát és a szemeival azonos színű balettcipőt viselt.

 - Anya vagy apa? - kérdeztem.

- Apa még dolgozik, anya pedig el ment shoppingolni.

- Te jó ég! Shoppingolni? Kösz! Oksa! Akkor megyek is csakfelhívom anyut! -vetettem oda és elmentem telefonálni.

- Halika! - anyu mindig így veszi fel a telcsit.

- Szia anya, Rika vagyok!

- Mondjad kincsem!

- Elmennék sétálni...és szombat este mehetünk Fru-val jégdiscoba?

- Menj csak!De vacsira érj haza, és a jégdiscoba is mehetsz.

- Köszi! Király vagy! Chuu! ( puszi japánul)

- Puszi! - fejezte be és letette.

Gyorsan kirohantam a hallba és felkiabáltam Beninek:

- Elmentem sétálni! Este jövök! Ja, és szombaton jégdisco lesz! Én ott leszek! Csáó!

Elrohantam.

Valahogy eljutottam a Virág parkig, pedig azt hittem, csak eszeveszetten rohanok és az okát sem tudok. egyszerűen csak úgy éreztem: kell! Megálltam és leültem egy padra. Akkor láttam meg életemben először Rent. Egy kőgazdag fiú, aki egy puccos palotában él a hegyen. Az apja pénzen vásárolt hercegi címet. Rent minden csaj imádta a suliban! Rajongói klubbjai voltak. Sokan képet tartottak maguknál róla. Ren amúgy egyidős volt Benivel. Engem sose hatott meg ez az elérhetetlen srác, most mégis, mikor elvonult előttem a kíséretélvek úgy éreztem rajzolnom kell, Őt. Fekete haja hátul fel volt zselézve, elől a homlokába lógott ( szakavatottaknak: Sasuke féle szívtipró, a Narutoból). Sötét és titokzatos szemei rám bámultak. Szerencsére mindig volt nálam vázlat füzet és ceruza az övtáskámban, így előkaptam és pillanatok alatt felskicceltem. Tíz perc alatt ki is dolgoztam. Fekete haján megcsillant a fény, a szemei éppoly titokzatosak voltak, mint a valóságba, Arca megőrizte nemes vonásait a rajzomon is. Egy volt  probléma, túl sok vonalat használtam, vázlatos lett.

Ren csak bámult rám, de elment. Később visszatért a kísérete nélkül. Elővett egy fényképezős mobilt (persze a legújabbat) és lefotózott. A többire már nem emlékszem. Nem tudom, hogy kerültem haza, a discora sem emlékszem. Ren fényképez. Ez az utolsó kép. Innentől minden a homályba vész.